L.A. Casey: Gyere haza!

L. A. Casey: Gyere haza!

Fülszöveg:

Ő volt a legjobb barátom, a legkedvesebb pótbátyám és a legjobb védelmezőm. Ő volt a legjobb, és az enyém volt.

Lane retteg a hazatéréstől. Szeretett nagybátyja, Harry váratlanul meghalt, de Lane-nek meg kell küzdenie egy régi démonával is. Kale Hunttal gyermekkoruk óta a legjobb barátok, ám ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Lane miatta hagyta ott a családját és költözött New Yorkba. Fájt látnia, hogy Kale valaki mással boldog, másba szerelmes. Fájt, méghozzá iszonyúan. Tehát fogta a sátorfáját és mindent hátrahagyva új életet kezdett, teljesen elvágva magát a múltjától. Ám most, hogy visszatér, a régi érzések is előtörnek, mintha egy nap sem telt volna el a távozása óta. Az érzelmek mindent elborítanak, a tragédia pedig összehozza az embereket. Vajon Lane képes lesz-e megküzdeni a múltjával, a családjával, a veszteségekkel?

Véleményem:

Hűűűhaaaa....vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt imádtam, mert egy gyerekkori szerelem kibontakozásáról, akadályairól szólt és szerelmes lettem Kale-be.
Másrészt kicsit untam. Valahogy nem volt az a "atyavilág" érzésem. Megmondani pontosan nem tudom, hogy miért untam, de az érzés megvolt/megvan bennem.
Lane és Kale már kiskorútól fogva ismerték egymást. Nagyon össze voltak nőve, a legjobb barátok voltak. 10évesen Lane elkezdtett máshogy nézni Kale-re, de félt beismerni. Majd idővel az érzés erősödött. Kale vette el Lane szüzességét és amikor másnap felkeltek Kale csúnyán viselkedett. Majd pár év múlva részegen szerelmet vallott Lane-nek de ő a szívét védte és elküldte. Közben Lane egy új barátságra tett szert. Lavender egy életvidám, jószívű, támogató barátja lett a lánynak és próbált neki segíteni Kale elfelejtésébe. Lane egy kicsit túlságosan züllött életet kezdett élni és sajnos pont egy olyan férfiba botlott bele, aki egy pszihopata volt. Durván megverte és majdnem megerőszakolta.
Majd egy újabb csapás érte Lane-t. Lavender autóbalesetben meghalt és ha ez nem lenne elég, Kale közölte, hogy a barátnője, Drew terhes. Ezért Lane úgy dönt, hogy elköltözik New Yorkba, ami persze nem tetszett a családjának és eléggé ellenségesen viselkedtek vele. Majd mikor Kale is megtudja, csúnyán összevesznek. Hat évig New Yorkba él és szinte alig beszél valakivel otthonról. Harry bácsival tartja a kapcsolatot a legtöbbször.
Aztán egyik nap nem érkezik hívás Harry bácsitól, pár nappal később pedig a testvérétől, Lochlantól tudja meg a rossz hírt, hogy szeretett nagybátyja meghalt. Gyorsan összepakol és már utazik is Yorkba.
Odautazása után sok minden kiderül, például, hogy Harry bácsi szívbeteg volt és Kale és Drew babája meghalt rákba.
Lane eldöntötte, hogy tisztázza családjával és Kale-lel a problémákat.
Harry bácsi ráhagyta mindenért, ezért eldöntötte, hogy végleg hazaköltözik. Majd Kale és Lane tisztázzák a dolgokat és összejönnek.

Nagyon drukkoltam Lane-nek és Kale-nek. Sok rossz dolgot kellett átélniük, de mindig kitartottak egymás mellett. Lane családja egy álom, támogatják egymást, vigyáznak egymásra és  megbocsátóak.

Kedvenc idézetek:

~ – Egy gyönyörű lányt látok, akinek a mosolya felderíti a
szobát. Egy gyönyörű lányt, akinek olyan meleg és barátságos a
pillantása, hogy azonnal ellazítja az embereket. Egy gyönyörű
lányt látok, aki törődik másokkal, és annyira tud szeretni, hogy
lehetetlenség nem ugyanannyira viszontszeretni. Egy gyönyörű
lányt látok, aki olyan észveszejtően jól néz ki, hogy ha ráébred,
mennyire káprázatos, és úgy dönt, másnak adja a szívét, azzal
összetöri majd az apja és a bátyjai szívét. Egy gyönyörű lányt
látok, aki egyszerűen képtelen meglátni, hogy milyen gyönyörű
is ő valójában.

~ – Születésem óta össze vagyunk nőve. Te voltál az első férfi
apám után, aki a karjába vett. Tudom, hogy te is gyerek voltál még, és akkoriban barátság született közöttünk, de számomra ez
megváltozott, Kale. Azóta vagyok szerelmes beléd, mióta tízéves
koromban a ruhásszekrényem előtt aludtál baseballütővel a
kezedben, hogy távol tartsd a szörnyeket. Csak azt nem tudtam
akkor még, hogy ezzel új szörnyek ébrednek bennem.

~ – Mikor Kaden megszületett, mindennél jobban szerettem
volna, hogy te legyél az anyukája, hogy együtt élhessük át a
csodát, amit Kaden jelentett. Milyen undorító ez tőlem? Hogy
Drew helyébe kívántalak? Mikor Kaden meghalt, azt akartam,
hogy itt legyél, és segítsd átvészelni az elvesztését. Mikor itt volt
nekem Drew, azt akartam, bárcsak te lennél az. Minden egyes
döntésemnél eszembe jutsz, még a kis jelentéktelen semmiségeknél is. Mindenbe bevonlak, és még csak nem is
tudatosan. Te vagy az életem. Mindig is te voltál.

~ – Szóval? – kérdeztem felszegett fejjel. – Mert ha rólad van
szó, számomra mindig is jelen idő, hogy akarlak.
– Én nem pusztán akarlak téged, Lane! – morogta Kale
visszafojtott indulattal, ahogy közeledett. – Nem tudok nélküled
élni!

                        ♡♡♡♡♡♡♡