Beth Flynn: Kilenc perc
Fülszöveg:
Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa.
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
Véleményem:
Egy érdekes történetet kaptunk az írónőtől egy olyan témáról, ami szinte mindennapos a mai világban, de míg nem éljük át, addig tudomást se veszünk róla. Most belepillanthattunk és kicsit többet megtudhattunk róla. Hihetetlenül érdekes történet egy 15 évesen elrabolt kislánynak a szemszögéből, aki egy motoros banda tagjai közé került, félve, hogy mi történik vele. Olvashatunk a "fogságban" töltött napjairól, a bimbózó szerelemről, a sok szörnyűségről, aminek szem- és fültanúja volt, valamint arról, hogy miket kellett átélnie, amikor a szerelme miatt bosszút álltak rajta.
Kettős érzések vannak bennem, egyrészt imádtam a könyvet, mert egy olyan témába kukkanthattunk bele, amiről elég ritkán lehet olvasni. Imádtam Gint és Grizzt is...hiába volt veszélyes és rideg Grizz, Gint a tenyerén hordozta.
Másrészt ami nekem nem tetszett, az az, hogy az első fejezetbe már meg is tudtuk, hogy mi lett a könyv, a történet vége.
Ez nem egyszer előfordult a könyvbe, amit utáltam. Sokkal élvezhetőbb lett volna, ha nem lővik le előre a "poént", hanem haladnak szépen sorrendbe.
A másik ami nekem nem tetszett az az epilógus...teljesen összezavart, hogy most akkor ki kicsoda, kinek a kije, stb.
A történet elején arról volt szó, hogy Grunt Blue öccse, erre az epilógusba kiderül, hogy sejtették hogy Grunt Grizz öccse, erre Grizz bevallja, hogy Grunt Grizz fia...most mivaaaan??? Na mindegy!!
Olvastam volna még meg nem is...kicsit kavarog még bennem ez az egész történet.
Kedvenc idézetek:
~ – Cicc, én már azóta akarlak, hogy az első este megláttalak.
Ott ültél a gödörnél, és olyan bátor és gyönyörű voltál abban a
farmerben meg a virágos felsőben! Gondoskodni akartam rólad.
Nem tudtam, mit akar kezdeni veled Monster, de
szembeszálltam volna vele érted. Akkor még nem tudtam, hogy
Grizznek hozott el.
~ Fogalma sem volt róla, hogy a testvéri szeretet egyszer majd szerelembe fordul. Hogy a lány megszállottja lesz, és benne lel
majd rá élete egyetlen igaz szerelmére. Hogy végül miatta fog
meghalni.
De ha tudta volna, akkor sem tett volna semmit másként.
♡♡♡♡♡♡♡♡
Megjegyzések
Megjegyzés küldése