Jay Crownover: Az igazság bajnoka

Jay Crownover: Az igazság bajnoka ( Welcome to the Point 3.)

Fülszöveg:

Titus ​King feketén-fehéren látja a világot, számára kizárólag jó vagy rossz létezik. Még tinédzserként elhagyta a családját, hogy esélye legyen egy jobb életre. Azonban az ország egyik legveszélyesebb városában rendőrtisztként dolgozva rá kellett ébrednie, hogy itt szinte minden a szürke valamely árnyalata. Egy új bűnöző feltűnése a Pointban véres leszámolással és pusztítással fenyegeti a várost, Titusra pedig még a törvény betartatásánál is fontosabb feladat vár: meg kell védenie a szeretteit. Már így is meggyengült erkölcsi tartását próbára teszi egy újabb kísértés, mikor visszatér a városba a gyönyörű és titokzatos Reeve Black. A lány legalább olyan veszélyes, mint a gonosz, aki el akarja pusztítani a Pointot, mert Titusnak szüksége van rá – méghozzá nem pusztán szakmai okokból. Reeve jól tudja, mennyire halálos a Pointra leselkedő új veszély, mégsem menekül el, inkább segíteni akar. Sok mindent kell jóvátennie, és talán a szívdöglesztő zsaru az egyetlen ember, aki mellett megtalálhatja a lelki békéjét. Miközben az egész város a közelgő nagy leszámolástól retteg, Titus és Reeve a tűzvonalban állnak és elszántan harcolnak.

Véleményem:

Ugyan az első két részről még nem írtam értékelést, de pótolni fogom, Titus és Reeve története engem nem kötött le annyira, mint Bax és Dovie vagy Race és Brysen szerelméről, harcáról szóló történet. Most kicsit változtak a viszonyok, mert míg eddig rosszfiú-jólány felállás volt, most egy jófiú- rosszlány felállást kaptunk, ami igazából tetszett, mert Titus akármennyire is jófiúként viselkedett, lappangot benne egy kis rosszaság, csak a kellő személynek kellett feltűnni, aki ez esetben Reeve volt. Reeve nekem szimpatikus volt, mert bátor, talpraesett, okos nőként ismerhettük meg, aki akár ölni is képes a szeretteiért. Én egyátalán nem hibáztatom a régebbi dolgaiért. A gyász sok mindenre ráveszi az embereket, de valaki így valaki úgy próbál továbblépni, továbbélni.
Titus és Reeve kapcsolata egyátalán nem egyszerű. Sok mindenben különböznek egymástól, de ugyanannyira hasonlítanak is. Elképesztő módon vonzódnak egymáshoz már nagyon régóta, de próbálták, főleg Titus elhalasztani az elhalaszthatatlant és amikor mégis engedtek az elfolytott éhségnek egymásnak estek és vadul, mindent beleadva vették el egymástól, amit akartak.
Szurkoltam a szerelmüknek, mert igazán megérdemelték egymást. De az a sok szörnyűség amin át kellett esniük, sok embert felemésztett volna már, de ők küzdöttek és kitartottak.
Nem volt rossz ez a könyv, mert szerettem Titus és Reeve karakterét, de valamiért nekem az első 2 rész jobban bejött.

Röviden:
Anno Titus, Bax és Dovie megölték Point alvilágának fejesét, Novakot, aki egyben Bax apja volt. Reeve alkut kötött a rendőrséggel, hogy tanúskodik Novak emberei ellen, ha tanúvédelem alá helyezik.
Titus, Pointban rendőr, felesküdött, hogy megvédi az ártatlanokat, börtönbe juttatja a bűnözőket. De egyik nap megjelenik a rendőrőrsön az a személy, akit sose gondolt, hogy újra látni fog és akihez egetrengető módon vonzódik, Reevehez.
A lány közli vele, hogy információi vannak a folyamatos gyilkosságok és balesetek okozója kilétéről. A személy nem más, mint Conner Roark, aki szövetségi ügynök és ő helyezte tanúvédelem alá Reeve-t.
Titus és Reeve egy tervet eszelnek ki, amivel előtudják csalogatni Roarkot. Csakhogy míg várakoznak és egyre több időt együtt töltenek, a vonzódás nem csökken, hanem emelkedik és magával ragadja őket. Próbálnak távolságot tartani de nem nagyon sikerül nekik. Eközben Roark szörnyebbnél szörnyebb dolgokat követ el, majd amikor Reevet megtámadja Roark embere, betellik a pohár. Titus és Race biztonsági embere, Booker kifundálják, hogy Booker elviszi Roark elé és akkor leszámolnak vele. Csakhogy Booker golyót kap, Titus meg jól elverik és a szövetségi ügynököknek köszönheti az életét, aki Roarkot lelővik, mielőtt ő ölné meg Titust.
Reeve és Titus összeköltöznek és élik tovább a Pointi életet.

Kedvenc idézetek:

~ Ajánlom a bennünk rejtőző rossz kislánynak.
Az a kis dög szórakozik mindig a legjobban!
De magadra vess, ha felbosszantod…

~ – Azt hiszem, nagyon is jól értelek, Key. Azt
hiszed, elmenekülhetsz. Azt hiszed, az idő, a
távolság, és talán egy másik férfi elfeledteti majd
veled, mert nem ő az, akire szükséged lenne. Talán,
de csak talán új emberré válhatsz, magad mögött
hagyhatod a Point minden szennyét és mocskát, és
olyan lehetsz, amilyen mindig is szerettél volna
lenni.

~ – Én sosem becsültelek alá. Magamat becsültem
túl. Azt hittem, végig tudom játszani ezt a játszmát,
és hagyhatom, hogy mindent kockára tegyél a végső
cél érdekében, de tévedtem. Te több vagy
számomra a többnél, Reeve. Most te vagy a
mindenem.

~ – Nem bánom, Reeve, és nincs is választásom.
Akár jó, akár rossz vagy, te kellesz. Minden
részemet megosztom veled. Melletted úgy érzem,
önmagam lehetek, nem egy zsaru, egy báty, egy
hős, egy megmentő… csak egy férfi. Egy férfi,
akinek megvannak a maga jó és rossz oldalai.
Sosem leszek tökéletes, de számodra mindig is
valóságos, és te is mindig az lehetsz mellettem, aki
vagy. Még az a lány is, aki azt hiszi, meg tudja
oldani a problémáit egy pisztolygolyóval. Csak
gyakran kell emlékeztetnem téged arra, hogy
mindig van más megoldás, és túl sok a
vesztenivalónk, ha nem gondoljuk át alaposan a
dolgokat. Amúgy meg mindketten defektesek
vagyunk, szóval más úgyse bajlódna velünk.

~ Számomra ezt jelentette a szerelem a Pointban: egy
lányt, aki tud magára és a szeretteire is vigyázni…
és isten óvjon mindenkit, aki csak az útjába áll.

                         ♡♡♡♡♡♡♡