Brittainy C. Cherry: Lebegés

Brittainy C. Cherry: Lebegés (Az vagy nekem 1.)

Fülszöveg:

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

Véleményem:
Sokat tologattam ezt a könyvet, sokszor próbáltam magam rávenni, hogy nekikezdjek, de mindig félretoltam, mert kicsit tartottam a könyv témájától, mivel senki se szeret a szeretteik elvesztéséről olvasni. Nem egy szokványos történetet kaptunk, tragédiától kezdve romantikáig minden volt benne. Most, hogy végeztem a könyvvel nagyon megbántam, hogy annyit tologattam, mert mostanság ritka az ilyen jó könyv, mint ez. Magával ragadott a történet, teljesen a hatása alá kerültem. Az ember ilyenkor gondolkodik el, hogy mekkora szerencséje van, mert vele ez még nem történt meg. Nekem is van egy 3 éved gyerekem meg egy férjem, őket mindennél jobban szeretem. Elviselni nem tudnám, ha történne velük valami, abba belepusztulnék. Na de térjünk vissza a könyvre.
Tristan egy baleset végett elveszítette a feleségét, Jamiet és a kisfiát, Charliet. Teljesen összetört, magába zárkozott, elszigetelve élte tovább az életét.
Elisabeth szintén baleset miatt veszítette el a férjét, Steven-t, így egyedül maradt a kislányával Emmával. A baleset után az anyjához költöztek ideiglenesen, mert túl sok emlék kötötte a közös házhoz. De idővel rászánta magát, hogy visszatérjen a házba. Hazafelé menet az egyik jelzőlámpánál véletlenül elütött egy kutyát, majd a gazdival együtt az állatorvoshoz siettek. A gazdi eléggé mérges és bunkó módon viselkedett. Amikor kiderült, hogy a kutyus kisebb sérülésekkel megúszta Elisabeth és a gazdi útja elvált.
Amikor Elizabeth hazaért meglepődve látta, hogy a szomszéd házat valaki megvette. És nem is akárkicsoda, hanem Tristan, akinek a kutyáját elütötte.
Főhőseink sokat civakodnak, de egyre jobban megkedvelik egymást, mivel elmesélik egymásnak a velük történt tragikus eseményeket. Mivel mind a ketten elvesztettek valakit/valakiket, így megpróbálnak egymásnak segíteni. De sokan próbálják őket szétválasztani, mert Tristanról a legrosszabbat feltételezik. Csakhogy párosunkat ez nem akadályozza meg abba, hogy egymásba szeressenek.
De jön egy csavar, méghozzá az, hogy kiderül, hogy Steven, Elisabeth férje és Tristan családja ugyanakkor haltak meg, mivel ők ütköztek össze egymással. Lizzie tudja meg először, méghozzá Steven legjobb barátja, Tanner avatja be ebbe a "titokba". Lizzie nem tudja, hogy miként mondja el ezt Tristannak így inkább nem is akar vele találkozni. Csakhogy Tanner ezt nem így gondolja és neki kicsúszik a száján. Erre Tristan kiakad és összepakol, útnak indul a szüleihez.
Ott szintén egy meglepetés várja, méghozzá az, hogy az anyja felismeri Lizziet. Lizzie is ott volt a kórházba a baleset után és ő vigasztalta Tristan anyját, majd fogta a kezét Jamienek, amikor haldoklott.
Mr. Henson, Tristan főnöke felhívja a férfit, hogy siessen vissza, mert eladja a boltot. Amikor visszaér az öreg szembesesíti avval, hogy odaadta neki az üzletet. Ezután megjelenik Lizzie, hogy kérdőre vonja, miért hagyta el, miért jött vissza. A férfi visszaakarja szerezni Lizziet, de ő már nem bízik benne teljesen.
Egy újabb csavar jön. Felbukkan Tanner, aki elmondja, hogy ő küldözget Lizzienek üzeneteket, ő miatta halt meg Steven és Tridtan családja, mivel elvágta a fékvezetéket és most végezni akar Lizzie kislányával is. Tristan és Lizzie próbálják kitalálni, hogy mit akar Tanner, csakhogy addigra már elrabolja Emmát. Tristan fészerébe viszi, majd fegyverrel fenyegeti párosunkat. Míg a nő próbálja elterelni Tanner figyelmét, addig Tristan megmenteni próbálja Emmát. Lizzie és Tanner csatáznak a fegyverét, majd véletlen a nő elsüti a fegyvert és megöli a férfit. Ezután Emmát is és őt is kórházba viszik.
Amikor kiengedik őket a kórházból, Lizzie távolságot akar tartani a férfitól, de ő hajthatatlan, ezért kibékülnek. Majd Tristan megkéri a kezét.

Imádtam és bánom, hogy nem kezdtem el hamarabb. Egyik percben még nevettem a szócsatájukon, a másik percben majdnem sírtam a történtek miatt. Együtt izgultam a szereplőkkel és drukkoltam neki a boldogságért, mert megérdemelték.
Tehát, aki egy icipicit is elbizonytalanodik, hogy elolvassa-e vagy sem vagy éppen tologatja ezt a könyvet, annak az üzenném, hogy mindenképpen olvassa el, mert egy fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel.

Kedvenc idézetek:

~ – Ó! Valóban? Véletlenül pont erre sétáltál, és véletlenül
szembetalálkoztál Mattyvel, akinek a pénisze véletlenül kikukucskált a
nadrágjából? És éppen akkor véletlenül feltámadt a szél, akkora erővel,
hogy szóban forgó péniszt belenyomta a vaginádba? Így esett a véletlen,
amiről beszélsz?

~ – Igaz, hogy úgy
viselkedik, mint egy igazi köcsög, és a városban szinte mindenki
faragatlan bunkónak tartja, én tudom, hogy nem az. Láttam, hogy
viselkedett, amikor kiderült, hogy Zeusznak nem történt nagyobb baja.
Maga akkor teljesen összeomlott, Tristan, ami azt jelenti, hogy van szíve.
Már csak azt nem értem, hogy miért játssza a szörnyeteget.

~ – Ne félj. Jól vagyok. Mindketten biztonságban vagyunk. Esküszöm.
– Akkor jó. Most viszont tűnjetek innen, mielőtt olyasmit mondok,
amit magam is megbánok. – Elvigyorodott. – Emma, vigyázz a
mamádra, rendben?
– Miért? Én vagyok a gyerek, nem ő – felelte Emma olyan hangon,
amitől, bár nyomorultul éreztem magam, nevetnem kellett, hiszen száz
százalékig igaza volt.

~ A szeretteink nélküli létben az volt a legnehezebb, hogy néha elveszítettük a lábunk alól a talajt, és sohasem tudhattuk, hogy mikor ér
véget ez a súlytalanságában is fájdalmas lebegés.

~ T. C.: Ismered azt a helyet a rémálmok és az álmok között?
Ahol sohasem jön el a holnap, és a tegnap fájdalma teljesen
megszűnik? Ahol a szíved egyszerre dobban a szívemmel?
Ahol nem számít az idő, és a légzés sem teher? Ahol nem
létezik más, csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled.

~ – Őt is szeretem, Lizzie. Teljesen odavagyok érte. És bármekkora
legyen is a csomagod, megtiszteltetésnek veszem, ha cipelhetem. Akár
az életem végéig. És tudod, miért? Mert szeretlek. Szeretem a szívedet, a
lelkedet. Szeretlek téged, úgy, ahogy vagy, és sohasem fogok másképpen
érezni, sem irántad, sem a gyönyörű kislányod iránt. – Azzal Emmához
lépett, felemelte, és odaültette mellém a tálalóra. – Emma és Elizabeth,
ha szépen megkérlek benneteket, hozzám jöttök feleségül? – kérdezte,
és felénk nyújtotta a két gyűrűt.

                        ♡♡♡♡♡♡♡♡